Unitárius Portál


Magyar     Unitárius     Egyház

Unitárius Portál

A   hit   Isten   ajándéka

•   Főoldal  •  Személyes adatok  •  Rovatok  •  Hírküldés  •  Fórum  •  Hirdetések (Keres-kínál)  •
A Főoldalon
Unitárius portál
icon_home.gif Honlapok
tree-T.gif Főoldal
tree-T.gif Ajánlj minket!
tree-T.gif GYIK
tree-T.gif Kapcsolat
tree-T.gif Keresés
som_downloads.gif Hírek
tree-T.gif Hírek
tree-T.gif Hírek archívuma
tree-T.gif Hírküldés
tree-T.gif Ismertetők
tree-L.gif Rovatok
icon_forums.gif Közösség
tree-T.gif Fórum
tree-T.gif Személyes üzenetek
tree-T.gif Tagok listája
tree-T.gif Unitárius lista archív
tree-L.gif Unitárius lista feliratkozás
icon_poll.gif Statisztikák
tree-T.gif Statisztikák
tree-T.gif Szavazások
tree-L.gif Toplisták
som_themes.gif Szórakozás
tree-T.gif Adomák
tree-T.gif Egyházi anekdoták
tree-T.gif Gondolatok és mondások
tree-T.gif Népi hiedelmek
tree-T.gif Névkitaláló, címerkirakó
tree-T.gif Történetek Brassai Sámuelról
tree-L.gif Unitárius Teszt
icon_community.gif Tagok
tree-T.gif Naplók
tree-L.gif Személyes adatok
icon_connect.gif Web
tree-T.gif Letöltések
tree-L.gif Linkek

icon_news.gif Portál tartalma
tree-T.gif Cím szerint
tree-T.gif Kategória szerint
tree-T.gif Szerző szerint
tree-L.gif Tartalom

icon_members.gif Felhasználó együttműködése
tree-T.gif Fórum
tree-T.gif Hírküldés
tree-T.gif Ismertetők
tree-T.gif Letöltések
tree-T.gif Linkek

icon_topics.gif 300 év 1568-1868
petitrond.gif Leírás, üdvözlések
icon_topics.gif 400 év 1568-1968
petitrond.gif A könyv
icon_topics.gif 440 év 1568-2008
petitrond.gif Videó
UniKereső
Unitárius Webhelyek Keresőgép
ÉS keresés
VAGY keresés
Kifejezés keresése
Mutass ennyit egy oldalon.
Csomópontok

Unitárius Hírportál
Unitárius Háló
Unitárius.hu
Unitárius.eu
Unitárius.ro
Unitárius.com
Unitarius.uw.hu
Unitarius.extra.hu
Unitarius.lap.hu
Unitar.hu - Levéltár
Videók 1
Videók 2
Videók 3
Unitarianradio.ro

VUK linkek

Virtuális Unitárius Közösség webhelyei:
VUK Fórum, listák
Unitárius Háló
UniKéptár
UniKereső
UniLinktár
UniMédia
UniNapló
UniNaptár
UniPédia

Ajánlott linkek

- Muzsnai (Szász Ferenc) versei
- Unitárius és Univerzalista Nemzetközi Tanácsa
- UU Testvér Egyház Tanács
- Együtt az Erdélyi és Magyarországi Unitáriusok
- Jeles unitárius napok
- Lelki táplálék - forrás
- Kultúra
- Gondolatok

FACEBOOK
Unitárius Egyház

Reklámozd a saját oldaladat is

Gondviselés Segélyszervezet

Névjegy létrehozása


Virtuális Unitárius Közösség

Névjegy létrehozása
Június 27, 2006 10:56 UTC

Kis Biblia - Újszövetségi történetek

Szerző: . 20340 Olvasás
  Oldal nyomtatása   PDF-be mentés   Küldés barátnak


Újszövetségi történetek Tartalom: JÉZUS ÉLETE 1. Keresztelő János 2. Jézus születése 3. Pásztorok és keleti bölcsek a betlehemi jászolbölcsőnél . 4. A 12 éves Jézus a templomban 5. Jézus megkeresztelése 6. Jézus megkísértése 7. Jézus megkezdi Istenországa építését 8. Jézus tanítványai 9. Jézus ellenségei 10. Jézus utolsó útja Jeruzsálembe . 11. Az utolsó vacsora 12. Jézus a Getsemáné kertben 13. Jézus elítélése 14. Jézus Pilátus előtt . 15. A keresztrefeszítés 16. Jézus eltemetése JÉZUS EVANGÉLIUMA 17. A Hegyi beszéd . 18. Az Isten lélek 19. Az első nagy parancsolat 20. A tékozló fiú 21. A gonosz szolga 22. A mustármag, kovász és az elvetett mag 23. A magvető 24. Ilyeneké az Istenországa 25. Ki az én felebarátom? 26. A talentumok 27. Hogyan imádkozzunk? 28. Jézus imádsága 29. A gazdag ifjú 30. A felkínált alkalom 31. Jézus női követői 32. Zákeus 33. A bűnös asszony IV. ISTENORSZÁGA MUNKÁSAI 1. Az első pünkösd 2. István, a vértanú 3. Pál apostol JÉZUS ÉLETE 1. Keresztelő János Máté 3:1—11; Márk 1:2—8; Lukács 1:5—23: 3:3—20 Keresztelő János Zakariás pap és Erzsébet fia volt. Istenfélelemben és az emberek iránti szeretetben nevelkedett. Amikor felnőtt, próféta lett, Isten szolgálatára szentelte életét. Önsanyargató, szigorú életet élt a pusztában, teveszőr ruhát viselt és vadmézzel táplálkozott, 30 éves korában, Tiberius római császár uralkodása idején kezdett tanítani. Keresztelő János embertársait a belső érzület, a gondolkodás megváltoztatására buzdította: — Térjetek meg, mert közel van már a mennyek országa! A külső vallásosság helyett a belső, a cselekedet vallásosságát követelte. Bánja meg mindenki a rossz cselekedeteit, tartsa be Isten törvényeit és egymással igazságosan éljen. A várakozásra nincs idő. Közel van már az a nap, amikor a jó elveszi jutalmát és a rossz a megérdemelt büntetését. Mert olyan az ember, mint a gyümölcsfa, kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. A próféta tanításának híre bejárta az egész Judeát. Sokan mentek hozzá, hogy hallgassák. Akik hittek neki, megtértek és javulást ígértek, azokat a lelki megtisztulás jeléül a Jordán folyóban megkeresztelte. Ezért nevezték el Keresztelő Jánosnak. Keresztelő János nagy lelkesedéssel folytatta tanítói munkáját. A jókat és igazakat bátorította, a rosszakat dorgálta és meg-javulásra ösztönözte, ugyanakkor öröme telt benne, ha őket jó útra téríthette. A próféta rövid ideig taníthatott. Herodes Antipas fejedelem, akinek gonoszságát a próféta leleplezte, elfogatta és kivégeztette. Keresztelő János Istenországa eljövetelét készítette elő. „Térjetek meg, mert egészen közel van már a mennyek országa!" (Máté 3:2) Hála neked, Istenünk, hogy lelki növekedésünkben idáig vezettél. Itt állunk Jézus bölcsőjénél. Sokat hallottunk már róla, tudjuk, hogy az ő evangéliuma: a boldog élet útja. Amit idáig tanultunk, adjon erőt arra, hogy őt jobban megérthessük és hívebben követhessük. Ámen. 2. Jézus születése Lukács 2:1,7 Názáret kicsi, jelentéktelen helység Galilea tartományban, kanyargós, szűk utcákkal és szegényes házakkal. Csendes kisváros volt, ahol ritkán történt valami említésre méltó, ezért járta a vidéket az a szólás, hogy: „jöhet-e Názáretből valami jó?" Az emberek nem hitték, Isten azonban megmutatta, hogy jöhet! Názáretben élt egy szegény házaspár: József és Mária. József ácsmester volt, Mária az otthon gondozója: mindketten dolgos és istenfélő emberek. Az evangélium elbeszélése szerint Augustus római császár népszámlálást rendelt el birodalmában. Összeírás végett mindenkinek származási helyére kellett mennie. A rendelet Palesztinára is érvényes volt, ezért József is Betlehembe ment, hogy összeírják Máriával együtt, aki éppen első gyermekét várta. I. e. 6 körül született meg kisfiúk egy istállóban, mert nem találtak helyet a vendégfogadó házban. Az új szülöttet Jézusnak nevezték el, ez azt jelenti, hogy Isten a segítség, a szabadítás. A betlehemi istállóban kezdődött el egy Istent és embert szolgáló élet Útja. Palesztinában a fiúgyermeket születése után 40 nappal el kellett vinni a jeruzsálemi templomba, hogy Istennek bemutassák. József és Mária eleget tettek ennek a vallási rendelkezésnek, elvitték kisfiúkat a templomba, és hálát adtak Istennek az újszülöttért. Jézus születése napját nem ismerjük. A 4. században december 25-re — karácsony első napjára — tették születésének emlékünnepét. Egyházunkban december 24-én este, feldíszített fenyőfa körül ünnepli a család Jézus születését. „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz, mert született nektek ma a Megtartó a Dávid városában" (Lukács 2:10—11). Hálát adunk neked, jó Istenünk, a prófétákért, az emberi tökéletesedés munkásaiért, Ők voltak az ember felemelkedésének tanítói, akik hitet öntöttek a csüggedőkbe, vigasztalták a szenvedőket és szolgáló életre buzdították embertársaikat. Áldunk téged a legnagyobb prófétáért, Jézusért, aki a mi legnagyobb tanítónk. Segíts minket, hogy hűséges tanítványai lehessünk. Ámen. 3. Pásztorok és keleti bölcsek a betlehemi jászolbölcsőnél Máté 2:1—12; Lukács 2:8—20 Jézus születése, mint minden gyermek születése, örvendetes esemény volt, melyet az evangéliumok szép elbeszélésekben örökítettek meg. Ilyen a pásztorok és a keleti bölcsek betlehemi látogatása. Betlehem környékén pásztorok őrizték juhnyájaikat. Jézus születésének éjszakáján egyszerre nagy fényesség támadt. A pásztorok megijedtek, mert ilyent még nem láttak. De bátorító szózatot hallottak: — Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Megtartó született ma nektek a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. Ezután Istent dicsőítő ének csendült fel az éjszakában: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat. A pásztorok félelme elmúlt, és örömmel elindultak, hogy Jézust megkeressék. Betlehemben meg is találták a jászolban fekvő kisgyermeket. A pásztorok nem jöttek üres kézzel, ajándékul hozták Máriának és Jézusnak azt a keveset, amijük volt: tejet, sajtot és bárányt. Szívük megtelt örömmel a boldog család láttára, és sokáig gyönyörködtek Jézusban. Néhány nappal később három bölcs érkezett keletről. Messziről jöttek, útjukban egy fényes csillag vezérelte, amelyről azt tartották, hogy egy nagy próféta születését hirdeti, ők is megtalálták Betlehemben az istállót, ahol Jézus volt szüleivel. Mindnyájan örvendeztek Jézus születésén és ajándékul aranyat, tömjént és mirhát adtak neki. A pásztorok és a bölcsek hazatértükben mindenfelé elmondották az örömhírt. Mindenki boldog volt, mert gyermek született a világra. Ebben az időben Heródes volt Judea uralkodója. Zsarnok és gonosz fejedelem volt, aki hatalomféltésből még saját fiait is megölette. Jézustól is féltette uralmát, ezért életére tört. Betlehemben a két éven aluli gyermekeket legyilkoltatta, József azonban idejében Egyiptomba menti Jézust anyjával együtt. A család Heródes halála után tért vissza Názáretbe. * „Elmentek tehát sietve és megtalálták Máriát és Józsefet, valamint a kisgyermeket, aki a jászolban feküdt" (Lukács 2:16). Gondviselő Istenünk! Mi is örömmel állunk meg lélekben a betlehemi jászolbölcső előtt. Együtt örvendünk a pásztorokkal, keleti bölcsekkel és a jóakarata emberekkel, hogy Jézus megszületett. Segíts minket, Atyánk, hogy ébredjen bennünk erős elhatározás Jézus példája követésére. Legyen ő a mi vezetőnk és mutassa nekünk a hozzád vezető utat. Ámen. 4. A 12 éves Jézus a templomban Márk 6:3; Lukács 2:41—52 A jó Isten nagy családdal áldotta meg Józsefet és Máriát. Négy fiútestvére volt Jézusnak: Jakab, József, Júdás és Simon, Leánytestvérei is voltak, de nevüket nem jegyezték fel. Jézus Názáretben élte gyermek- és ifjúkorát. A család volt az első iskolája, itt szerette meg a természetet, az embert és a jó Istent. Az imaházban zsoltárokat, a vallás törvényeit és a próféták könyveit ismerte meg. Engedelmes és jó gyermek volt, mindenki szerette. Húsvét megünneplése a jeruzsálemi templomban minden zsidó férfi számára 12 éves kortól kötelező volt. József is Máriával évenként elment Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus 12 éves lett, őt is elvitték Jeruzsálembe. Jézus nem tudott betelni Jeruzsálem szépségével. Legjobban a templom tetszett. Részt vett az istentiszteleten, imádkozott szüleiért és testvéreiért. Azután a tanítók oktatását hallgatta. Az ünnep elteltével József és Mária hazafelé indultak. Jézus észrevétlenül visszamaradt Jeruzsálemben. A szülei azt gondolták, hogy a rokonokkal vagy a názáreti ismerősökkel van. Csak akkor kezdték keresni, amikor már egynapi járóföldet tettek meg. Nagy aggodalommal tértek vissza Jeruzsálembe és keresték gyermeküket mindenfelé, Csak a harmadik nap találták meg a templomban. A tanítók között ült Jézus, hallgatta vitatkozásaikat, és abba alkalomadtán maga is kérdéseivel bekapcsolódott. Akik csak hallották, elcsodálkoztak értelmén és feleletein. Anyja így szólt hozzá: — Gyermekem, miért tetted ezt velünk? íme atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. — Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy én a jó Isten dolgaival foglalkozom? — válaszolta Jézus bocsánatkérően. Aztán megbékélve hazamentek. A názáreti otthonban növekedett Jézus testben és lélekben; kedves volt Isten és emberek előtt. „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lukács 2:52). * Szerető jó Atyánk! Boldogok vagyunk, hogy mi is eljárhatunk a templomba szüleinkkel, testvéreinkkel és felebarátainkkal, hogy téged imádjunk és lelkünket műveljük. Segíts minket, hogy engedelmes, jó gyermekeid lehessünk, akik szeretik szüleiket és tanácsaikat követik. így legyünk méltók a te szeretetedre. Ámen. 5. Jézus megkeresztelése Máté 3:13—17; Márk 1:9—11; Lukács 3:21—22 Jézus életéről 12 éves korától 30 éves koráig keveset tudunk. Ifjúkora nehéz volt, küzdelemmel teljes. A nagy család eltartása szüleinek súlyos gondot jelentett. Jézus, mint a legnagyobb gyermek a családban, erejéhez képest segített a mindennapi kenyér megszerzésében. Megtanulta apja mesterségét, ácsmester lett: emberi otthonok építője. Megszerette a munkát, benne a jó Isten áldását ismerte fel. Meggyőződése volt, hogy mindenkinek dolgozni kell, mert munka nélkül nincs élet. Munka közben sokat látott és tanult, megismerte az emberek nehéz életét és még jobban megszerette őket. Jézus 30 éves koráig Názáretben élt. József korán meghalt, ezért apja helyett ő viselte tovább a családfői tisztet. Családot nem alapított, anyjával és testvéreivel élt együtt. Szabad idejében tanult, képezte magát, A szentírás volt legkedvesebb könyve, belőle ismerte meg a vallás világát és a próféták tanításait. Imádkozott és dolgozott, hitét jócselekedetekben mutatta meg. Közben teltek az évek és 30 éves lett. Testvérei is mind felnőttek, és a családi gondok megkönnyebbültek. Ebben az időben sokat foglalkozott ön magával és érlelődött benne az elhatározás, hogy lelke sugallatát követve próféta lesz, az emberek tanítója. Útmutatás volt számára Keresztelő János élete. Vonzódott hozzá, és tanításával rokonszenvezett. Egy alkalommal elment hozzá, hogy keresztelje meg. A próféta teljesítette kérését, és a Jordán vízében megkeresztelte. Jézus úgy érezte, hogy a keresztelés által elkötelezte magát a prófétaságra. Mikor a vízből kijött, minha Isten szavát hallotta volna: — Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm, — Boldog volt, hogy a prófétai hivatás vállalásával a jó Isten tetszését megnyerte. * „Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm" (Márk 1:11). Gondviselő Atyánk! Hálát adunk neked, hogy gyermekeid vagyunk. Köszönjük, hogy megismertetted velünk a te világodat és törvényeidet. Köszönjük, hogy elhívtál országod építésére. Segíts minket, hogy méltók lehessünk hozzád és az evangélium tanításara. Ámen. 6. Jézus megkísértése Máté 4:1—11 Jézus megkeresztelkedése után a pusztába vonult vissza. 40 napot töltött ott egyedül, önvizsgálatban és imádkozásban. Ez volt az utolsó előkészülete prófétai munkájára. A pusztai magányban nehéz harcot vívott önmagával. Hivatását és az előtte álló feladatokat mérlegelte. Számba vette erőit és a munkájával járó nehézségeket; a családjától való elszakadást, az egyedüllétet, a szegénységet, a meg nem értést, az üldözést. Képes lesz-e a megpróbáltatásokat elhordozni és prófétai szolgálatában mindhalálig kitartani? Közben kísértő gondolatok támadtak lelkében, melyek arra csábították, hogy hagyjon fel a prófétasággal, ne törődjön embertársaival, hanem csak önmagának éljen. Vívódásai közben meggyőződött róla: Isten akarata, hogy próféta legyen. Megbízatása van tőle, hogy küzdjön a tudatlanság, a rossz, a gyűlölet, a reménytelenség ellen. Isten akarja, hogy felebarátait a szeretetre tanítsa, és bennük a testvériség és a nagyra hivatottság érzését felébressze. Érezte, hogy gondviselő Atyját és lelke meggyőződését nem tagadhatja meg. Éppen ezért véglegesen döntött: próféta lesz, az emberek tanítója. Szolgálatában nem fog engedni soha semmiféle csábításnak és veszedelemnek. Elszenved szegénységet, megpróbáltatást, csakhogy embertársait szolgálhassa és Istenországát építhesse a földön. Régen, amikor az emberek tudása kevés volt, a rosszat élőlénynek fogták fel, és ember vagy állat formában személyesítették meg. Ezt nevezték el sátánnak vagy ördögnek, aki az embert állandóan kísérti és rosszra csábítja. Az evangélium írója Jézus lelki harcát úgy írja le, mintha a sátán kísértette volna meg, hogy hivatásától eltérítse. Az elbeszélés szerint a sátán háromszor kísértette meg Jézust. Az első az éhség kísértése volt. Jézus a pusztában megéhezett, ennivalója nem volt. Ekkor odament hozzá a kísértő, és azt mondta: — Ha Isten fia vagy, változtasd a köveket kenyérré. — Jézus azonban tudta, hogy az életet azok viszik előbbre, akik legyőzik a test kívánságát, ezért visszautasította a kísértést: — Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely Istentől származik. A második a kevélység, az elbizakodottság kísértése volt. A kísértő elbizakodottá akarta tenni Jézust, elhitetni vele, hogy neki minden lehetséges. Ezért felvitte őt a jeruzsálemi templom tetejére, és azt ajánlotta neki: — Ha Isten fia vagy, vesd le magadat, mert még lábadat sem ütheted meg a kőben. — Jézus jól tudta, hogy ő is, mint minden ember, alá van vetve a természeti törvényeknek. Máskülönben ő nem csodás eseményekkel, hanem életével és tanításával akart kitűnni. Éppen ezért így válaszolt: — Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. A harmadik a hatalom kísértése volt. A kísértő hatalommal, világi dicsőséggel akarta Jézust magának megnyerni. Egy magas hegyre vitte őt, és azt mondotta neki: — Amit látsz erről a hegyről, mind neked adom, ha imádsz engem. — Jézus tudta, hogy egyedül csak az egy Istent kell imádni és neki szolgálni. Ezért határozottan visszautasította a kísértést: — Távozz tőlem, mert meg van írva a szentírásban, az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Nehéz volt a pusztai küzdelem, Jézus azonban sok vívódás és harc által megszerezte az első nagy győzelmét: legyőzte önmagát! A kísértések kiállásával pedig az embereknek példát adott, miképpen kell a kísértéseket legyőzni. Jézus lelkét az Isten akaratának való engedelmesség boldog érzése töltötte be. Lélekben megerősödve tért vissza a pusztából az emberek közé, hogy megkezdje prófétamunkáját. „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Űr megígért az őt szeretőknek" (Jakab 1:12). Jó Istenünk! Legyen hála néked az erőért, mellyel legyőzzük a kísértést, a rossz minden formáját. Erősíts meg minket, hogy tudjunk mindig megmaradni törvényeid mellett. Legyünk bátrak a rossz elleni küzdelemben és hűségesek a szolgálatban. Ámen. 7. Jézus megkezdi Istenországa építését Máté 4:18—23; Márk 6:1—6; Lukács 4:14—30 A pusztában való tartózkodás és a kísértések legyőzése után Jézus visszatért az emberek közé. Itt tudta meg, hogy Heródes Antipas fejedelem Keresztelő Jánost börtönbe vettette. A pusztai prófétát elnémították. Jézus úgy érezte, hogy elérkezett az ő ideje. Visszatért Galileába, és szülővárosában, Názáretben Istenországát kezdette hirdetni: — Betelt az idő, és egészen közel van már az Istenországa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban! Hazatérése után az első ünnepnap elment az imaházba istentiszteletre. Ezen a napon Jézus vállalkozott a szentírás olvasására és magyarázatára. Ézsaiás próféta könyvéből ezt a részt olvasta fel: — Az Úr lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Űr kedves esztendejét (Lukács 4:18—19). Jézus megmagyarázta az ismert prófétai tanítást. A názáretiek figyelemmel hallgatták tanítását, mely megzavarta a képmutatókat, megriasztotta a bűnösöket, de magával ragadta az Isten szeretetére vágyó embereket. Mária, az édesanya rajongó szeretet tel és büszkeséggel hallgatta fiát. Testvérei és ismerősei csodál koztak, hiszen évek óta együtt éltek és dolgoztak vele, azt hitték, hogy jól ismerik, és most kiderült, hogy milyen keveset tudtak lelkivilágáról és prófétai elhivatásáról. A képmutatók és a törvény elfogult hívei Jézus ellen fordultak: — Honnét van ebben ez a bölcsesség és erő? Nemde, ez Józsefnek, az ácsmesternek és Máriának a fia? Tanítását félremagyarázva lázítónak, törvénytagadónak nevezték. Jézus azonban nyugodt volt. Az irigy és gyarló emberek magatartása nem ijesztette meg, aki Istenországáért dolgozik, az nem ismer félelmet. A félrevezetett emberek szenvedélyét nem lehetett feltartóztatni. Jézust kihurcolták az imaházból, és kiűzték a városból. Jézus szomorúan vett búcsút hozzátartozóitól és távozott el Názáretből. Fájt neki, hogy itt, ahol ismerték, éppen itt nem értették meg. Belátta, hogy egy próféta sem kedves az ő hazájában. Elhagyta szülővárosát, és nem is tért oda többe vissza. „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába és hirdette az Isten evangéliumát" {Márk 1:14). Gondviselő Istenünk! Boldogok vagyunk, mert tudjuk, hogy mindig velünk vagy. Őriző pásztorunk vagy, lelkünket megvidámítod, és az igazság útján vezetsz minket. Segíts minket, hogy Jézus tanítványai lehessünk. Kötelességeink teljesítése és a szeretet gyakorlása által hirdessük az ő evangéliumát. Ámen. 8. Jézus tanítványai Márk 1:16—20 Miután szülővárosa megtagadta és elűzte, Jézus Kapernaumba ment, és Péter házánál telepedett le. Ez a város a Genezáret tó északnyugati partján feküdt, Galilea egyik forgalmas kikötője volt. Kapernaum lett Jézus tanítói munkájának központja; itt talált második otthont. Jézus rendszeresen eljárt az istentiszteletre. Amikor ő tanított, az imaház mindig zsúfolva volt. Amit mondott, új volt hallgatóinak. Megérezték benne a testvért, aki felkeresi őket otthonukban, a szántóföldön, a műhelyben, a tó partján és a piacon. Kenyeret eszik és vizet iszik asztaluknál. Mindig van egy-egy jó szava mindenkihez. Ezért szerették olyan nagyon Jézust Kapernaum lakosai. Kapernaum városában talált Jézus az első követőkre. 12 tanítványt választott maga mellé. Szegényrendű, vallásos és igazságra törekvő emberek: halászok, földművesek, vámszedők voltak, akik az ő hívására otthagyták foglalkozásukat, és követték őt. A 12 tanítvány neve így következik: Péter volt az első, kit követett András, Jakab, János, Filep, Bertalan és Tamás, Máté, Jakab, Simon, Tadeus és Júdás: így nevezi őket sorban a szentírás. Jézus sokat foglalkozott tanítványaival: nevelte és tanította őket, hogy megfeleljenek a reájuk váró feladatoknak. A tanítványok nem mindig értették meg tanítómesterüket. Volt közöttük olyan is, aki ingadozott és kételkedett. Volt, aki megtagadta, elárulta és ellenségeinek kezébe juttatta. De amikor magukra maradtak, az árvaságban, szenvedésben és küzdelemben, igazi tanítványokká edződtek, Istenországának bátor hirdetői lettek. Méltóknak bizonyultak tanítómesterükhöz. Minden jó unitárius Jézus tanítványa. Kötelessége ma is az, ami régen volt: hű lenni Istenországához mindhalálig. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megáradtatok és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek. Vegyétek fel az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek" (Máté 11:28—20), * Jó Istenünk! köszönjük, hogy elküldötted hozzánk a názáreti Jézust szereteted örömüzenetének hirdetésére. Boldogok vagyunk, hogy általa mindenkit elhívtál Istenországának építésére. Szeretnénk mi is az ő tanítványai lenni, tőle tanulni, és az ő példáját követni. Segíts minket ebben a törekvésünkben. Ámen. 9. Jézus ellenségei Máté 21:23—46:23. r. Jézusnak nemcsak követői, hanem ellenségei is voltak. Ellenségei voltak elsősorban a zsidó papok és törvénytudók, akik nem nézték jó szemmel, hogy inkább engedelmeskedik Isten akaratának, mint a zsidó vallás régi törvényeinek. Haragudtak rá a gazdag és előkelő emberek, mert Jézus testvéri szeretettel fordult a bűnösökhöz és a társadalom kitaszított szegényeihez. Ellenségei voltak az elfogult rajongó hazafiak is, mert Jézus a gyűlölet és háború helyett békességet és szeretetet tanított. Ezek az emberek kezdetben Jézust gúnyolták, hitelét törekedtek aláásni. Később, látva követői számának növekedését, rágalmazni kezdték, és hazug híreket terjesztettek róla. Állandóan figyelték tanítását és cselekedeteit, hátha törvényellenes tanításán kapják rajta, és annak alapján eljárást indíthatnak ellene. Közbeszólásaikkal és kétértelmű kérdésekkel zavarták Jézus tanítását, és próbálták őt tőrbe csalni. Jézus azonban nem ijedt meg. Ellenségeinek minden támadása az evangélium még bátrabb hirdetésére késztette. Jézus és ellenségei között a legsúlyosabb összecsapásra a jeruzsálemi templomban került sor. Ellenségeinek támadására így válaszolt: — Jaj nektek, képmutatók, írástudók és farizeusok, mert bezárjátok Istenországát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és akik bemennének, azokat sem engeditek be; igazaknak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és törvénytelenséggel. „Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa" (Máté 5:10). Édes Atyánk! Mi a te gyermekeid vagyunk, és a te országodért dolgozunk. Szomorúan látjuk, hogy a te országodnak lehetnek ellenségei is. Világosítsd fel őket. Atyám, és segítsd elő megtérésüket. Áldd meg a téged keresőket és a hozzád imádkozókat! Ámen. 10. Jézus utolsó útja Jeruzsálembe Máté 21:1—17; 22:15—40 Jézus húsvét előtt néhány nappal Jeruzsálembe ment, hogy az ünnepi istentiszteleten részt vegyen. Mindenütt nagy örömmel várták és fogadták. Követői és tisztelői elébe mentek, és az útra pálmaágakat, virágokat hintettek. Némelyek tiszteletük jeléül ruhájukat is az útra terítették. Az ünneplő tömeg nagy lelkesedéssel köszöntötte. — Áldott, aki jön az Úr nevében! — Az ünneplő tömeg közé furakodtak Jézus ellenségei is, akik gyűlölettel eltelve nézték bevonulását, és várták a kedvező alkalmat, hogy a nép hangulatát ellene fordítsák. A nagy ünneplés Jézust nem tévesztette meg. Felismerte, hogy ez a nemzeti szabadítónak szól, akitől a nép szabadságának és országa függetlenségének kivívását várja. Szomorúan látta, hogy az ünneplő sokaság nem értette meg kellőképpen az ő tanítását. Észrevette ellenségeit is, és tudta, hogy nem várhat tőlük irgalmat. A reá váró veszedelemtől azonban nem ijedt meg. Élete a jó Isten kezében van, nincs mitől félnie. Jézus az ünneplő néptömeg köréből a templomba ment, hogy imádkozzék. A templom udvarát és előcsarnokait a pénzváltók és galambárusok töltötték meg, akiknek vásári lármája Jézust megbotránkoztatta. Korbácsot ragadott kezébe, és az árusokat kiűzte a templomból, mondván: — Az én házam imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek. — Senki sem mert vele szembeszállni, mindenki érezte, hogy igaza van, A hivő emberek örömmel fogadták Jézus bátor cselekedetét. A kiűzött árusok és a templom elöljárói azonban az ő elvesztésére törekedtek. Miután a templomot megtisztította, Jézus tanítani kezdte az ünnepre felgyűlt embereket. Ellenségei kérdésekkel zavarták, hogy szavaiból vádat emelhessenek ellene. Az egyik így szólt: — Mester, mondd meg nekünk, szabad-e a császárnak adót fizetni? — Jézus ezt felelte: — Mutassatok nékem egy adópénzt. Kinek a képe van rajta? — A válasz ez volt: — A császáré. — Hogyha a császár képe van rajta, ez azért van, hogy adjátok meg a császárnak, ami a császáré. De adjátok meg Istennek is, ami az Istené — mondotta Jézus. A másik azt kérdezte: — Mester, mondd meg nekünk, melyik a legfőbb parancsolat a törvényben? — Jézus így felelt: — Szeresd az Istent és szeresd embertársadat! Ezt már a gyermekeknek is tudniok kell. Jól tudjátok ti is, csak az a baj, hogy nem tart-játok be. így diadalmaskodott Jézus ellenségein. Ezek azonban nem nyugodtak bele, újabb alkalmat kerestek az ő elvesztésére. „Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsanna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében!" (Máté 21:9) Áldunk téged, szerető Atyánk, a názáreti Jézusért, ö a mi tanítómesterünk. Az ő tanítása szerint akarunk szolgálni téged és embertársainkat. Adj ehhez nekünk hitet, lelkierőt és buzgóságot. Ámen. 11. Az utolsó vacsora Márk 14:12—25 Közel volt húsvét ünnepe, amikor a nép vénei és az írástudók összegyűltek Kajafás főpap házában, és tanácsot tartottak. Elhatározták, hogy Jézust éjszaka, amikor a nép nem látja, elfogatják és megölik, Júdás, egy a 12 tanítvány közül, elment a tanácskozókhoz, és ezt mondta nekik: — Mit adtok nekem, ha Jézust kezetekbe adom? — Azok nagyon meglepődtek, hogy Jézust éppen egyik tanítványa árulja el. Júdás elmondotta, hogy ő világi dicsőségért csatlakozott Jézushoz: szeretet és jóakarat helyett gyűlöletet és pusztító háborút kívánt hirdettetni az idegenek és elnyomók ellen. Jézus azonban nem hallgatott rá. A piaci árusoknak a templomból való kiűzése betetőzött mindent. Csalódott benne, és most hajlandó elárulni őt. Jézus ellenségei hittek Júdásnak, és harminc ezüst pénzt adtak neki. Ez volt az árulás díja. Jézus halála előtti utolsó estén együtt volt tanítványaival egyik barátja házánál, hogy a régi szokás szerint elfogyasszák az ünnepi vacsorát. Evés közben Jézus így szólt: — Mondom, nektek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem. — A tanítványok megdöbbenve néztek egymásra, és rendre megkérdezték: — Mondd meg, ki az, aki elárul téged? — És mikor Júdás is megkérdezte, Jézus így felelt: — Te vagy az áruló! — Júdás a szégyentől elsápadva, lesütött szemmel eltávozott. Senki sem bántotta őt. A szeretet törvénye uralkodott a tanítványok körében. Néma csendben, keserű érzések között ért véget az ünnepi vacsora. Jézus tudta, hogy utoljára van együtt tanítványaival. Tudta, hogy mi következik ezután. Tanítványait szerette volna utoljára is megerősíteni és olyan emléket adni nekik, ami őket összetartja és megerősíti. Éppen ezért vette a kenyeret, megáldotta, darabokra tördelte, és rendre adta a tanítványainak, ezt mondván: — Vegyétek és egyétek, ez az én testem! Azután vette a poharat, megáldotta, és odanyújtotta rendre a tanítványainak mondván: — Igyatok ebből mindnyájan, ez az én vérem... Valahányszor ezt cselekszitek, mindig az én emlékezetemre tegyétek! — Ez az emlék mint szeretetszerződés kötötte össze a tanítványokat, akik valahányszor erre emlékeztek, mindig felújult lelkükben a Mester utolsó figyelmeztetése: — Új parancsolatot adok, hogy egymást szeressétek, úgy, amint én szerettelek titeket. Az utolsó vacsora emlékére szoktunk mi is nagy ünnepek alkalmával úrvacsorával élni. „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást" (János 13:34—35). Gondviselő Atyánk! Mi benned bízunk és remélünk minden időben. Segíts minket, hogy lehessünk Jézus tanítványai. Az ő élete és tanítása vezessen a jóra. így emlékezzünk a mi tanítómesterünkre. Ámen. 12. Jézus a Getsemáné kertben Márk 14:26—50 Jeruzsálem felett emelkedik az Olajfák hegye, melynek egyik lankásabb része a Getsemáné kert. Az utolsó vacsora után Jézus tanítványaival idejött pihenni, Útközben így szólt hozzájuk: — Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem. — Péter erre azt mondta neki: — Ha valamennyien megbotránkoznak is, én akkor sem. — Jézus így szólt hozzá: — Bizony mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. — Péter és a többi tanítvány újból erősítették, hogy ők meg nem tagadják tanítójukat. Amikor feljutottak a Getsemáné kertbe, Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és ezt mondotta nekik: — Maradjatok itt és vigyázzatok, amíg én imádkozom, — Jézus előrement, egyedül akart lenni és zavartalanul imádkozni. Érezte, hogy meg fog halni. Leborult, és így imádkozott: — Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te. Megnyugodott lélekkel tért vissza tanítványaihoz, akiket aludva talált. Felköltötte őket mondván: — Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen. — Ezután újból elment és imádkozott. Nemsokára katonák és szolgák jelentek meg, élükön Júdással, hogy elfogják Jézust. Az áruló tanítvány megcsókolta Jézust, így adván jelt kísérőinek, hogy kit kell elfogni. A katonák és szolgák Jézusra rohantak, hogy megfogják őt. Mikor a tanítványok látták, hogy mi történik, Jézus segítségére siettek. Az egyik előrántotta kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Ekkor Jézus leintette tanítványait, majd a fegyveres emberekhez fordult, és így szólt: — Miért jöttetek énreám, mint egy gonosztevőre? Mindennap közöttetek voltam, a templomban tanítottam, miért nem fogtatok el ottan? — A fegyveres emberek pedig megkötözték Jézust, mire a tanítványok félelmükben elfutottak. Csak János és Péter követték távolról. * „Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te" (Márk 14:36). Boldogok vagyunk, Atyám, hogy Jézus a megpróbáltatás nehéz pillanatában megállott és példát adott nekünk a hűségre. Tégy erősekké minden szenvedéssel és kísértéssel szemben. Legyünk mi is bátor és hűséges gyermekeid, mint a mi tanítómesterünk, názáreti Jézus. Ámen. 13. Jézus elítélése Márk 14:53—72 A katonák és szolgák Jézust Kajafás főpaphoz kísérték. Nála gyűltek össze a főtanára tagjai, hogy Jézus felett ítélkezzenek. A főtanács tagjai hamis tanúkat állítottak, kik tanúságot tegyenek Jézus ellen, hogy őt halálra ítélhessék. A nép hangulatát is ellene fordították. Mindannyian azzal vádolták, hogy Mózes törvényei ellen beszélt és cselekedett, a vallási szokásokat nem tartotta be. Jézus az igaz ember bátorságával állott vádlói előtt. Az ellene felhozott vádakra nem válaszolt. Látta, hogy egyesek hamisan vallanak ellene, mások pedig tévesen értelmezik az ő tanítását. Azt is tudta, hogy az ítélet már készen van, a védekezésnek nincs értelme. Hallgatással felelt a vádakra. Hosszas tárgyalás után a főtanács Jézust mint istenkáromlót halálra ítélte. Péter és János távolról követték Jézust a főpap házáig, és bejutottak az udvarra. A szolgák az udvar közepén tüzet gyújtottak, hogy melegedjenek. Péter is odament melegedni. Ekkor egy a főpap szolgái közül így szólt; — Te is a názáreti Jézussal voltál! — Ő pedig tagadta: — Nem ismerem és nem is értem, mit mondasz. — Ekkor megszólalt a kakas. Később egy másik szolga látta meg Pétert, és monda a körülötte állóknak: — Ez is Jézus tanítványai közül való. — Péter ismét megtagadta. Rövid idő múlva többen kezdték erősíteni és mondani: — Bizony közülük való vagy, mert galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló. Péter félelmében esküdözni kezdett, hogy nem is ismeri Jézust. Amint ezeket mondotta, másodszor szólott a kakas. Péter visszaemlékezett Jézus mondására. Megszégyellte magát, hogy hűtlen lett tanítójához, és lehajtott fejjel, sírás között kiment az udvarról. Júdás pedig, mikor látta, hogy Jézust halálra ítélték, megbánta cselekedetét. Vissza vitte a harminc ezüstpénzt a papoknak, és ezeket mondta: — Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. — Ők azonban azt felelték: — Mi közünk hozzá? Te lássad! Júdás erre a harminc ezüstpénzt eldobta a templomban, aztán elment, és felakasztotta magát. * „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek" (Máté 7:1—2). Gondviselő Istenünk! Világosítsd meg értelmünket, hogy minden történésben megismerjük a te akaratodat. Erősítsd meg lelkünket, hogy a megpróbáltatások közepette is tudjunk téged és embertársainkat szeretni. Ámen. 14. Jézus Pilátus előtt Márk 15:1—19; János 19:5 A zsidóknak nem volt szabad a római helytartó beleegyezése nélkül halálos ítéletet végrehajtani. Pénteken reggel tehát, alighogy megvirradt, elvitték Jézust Pilátushoz, a római helytartóhoz. A helytartó megkérdezte a főtanács vezetőit: — Mivel vádoljátok ezt az embert? — Azok hamis vádat hoztak fel ellene: — Ügy találtuk, hogy lázítja népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és magát a zsidók királyának mondja. Pilátus maga elé hívatta Jézust, hogy kihallgassa és megvizsgálja a súlyos vádakat. Megkérdezte tőle: — Te vagy-e a zsidók királya? — Jézus hallgatott. Pilátus ismét megkérdezte: — Nem felelsz? Nézd, mennyire vádolnak! — A félrevezetett néptömeg közben Jézus halálát követelte. Pilátus csodálkozott Jézus hallgatásán. Látta, hogy ártatlan, csak egy gonosz cselszövés akarja halálba taszítani. Meg szeretné menteni. Szokásban volt, hogy húsvétkor a helytartó egy rabot bocsát szabadon, akit a nép kívánt. Akkor éppen egy Barabás nevű gonosztevő volt a fogságban. Megkérdezte tehát a népet: — Két fogoly van a kezemben: az egyik Barabás, a másik Jézus. Az ünnepre való tekintettel egyiknek kegyelmet adok. Melyiket akarjátok, hogy szabadon bocsássam? Válasszatok! — A nép, a főpap, az írástudók egyhangúan követelték Barabás szabadonbocsátását és Jézus megfeszítését. — De én semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel őt vádoljátok — állította Pilátus. — Akkor nem vagy igaz barátja a császárnak, mert ez az ember lázít Róma ellen, királynak mondja magát — kiabálták Jézus ellenségei. Pilátus megmosta a kezeit, és ezt mondotta: — Én ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől; ti lássátok! — Barabást szabadon bocsáttatta, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta a katonáknak, hogy feszítsék meg. A katonák a megostoroztatás után Jézusra palástot adtak, tövisből koronát fontak, és fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Azután csúfolódva azt mondották: — Üdvözlégy, zsidóknak királya! Jézus szenvedett, de jajszó vagy kétségbeesés hangja nem hagyta el ajkát. Istenben bízó lélekkel tűrte a kínzást és megaláztatást. „íme, az ember!" (János 19:5) * Jó Atyánk, Istenünk, szomorú a mi lelkünk. Vigasztalj meg minket, és vezess annak a felismerésére, hogy amiért Jézus küzdött, azt nem lehet keresztfára feszíteni és megsemmisíteni. Segíts minket, hogy az igazság mellett mi is megállhassunk és tudjunk belenyugodni a te akaratodba. Ámen. 15. A keresztrefeszítés Márk 15:20—41 A fővároson kívül volt egy Golgota nevű hegy. Vesztőhely volt, ahol az elítélteket szokták kivégezni. Ide vitték Jézust is, hogy megfeszítsék. Keresztet tettek a vállára, hogy maga vigye a vesztőhelyre. Vele együtt két gonosztevőt ítéltek halálra, s azok is Jézussal mentek. Jézus megkínzott teste nem bírta a súlyos keresztet. Roskadozott alatta. A katonák erre egy Simon nevű embert kényszerítettek, hogy vigye a keresztet. Amikor felérkeztek a Golgotára, Jézust keresztre feszítették: jobb és bal keze felől a két gonosztevőt feszítették fel. Jézus ellenségei még most sem nyugodtak: gúnyolódtak, sértegették: — Szállj le a keresztről, akkor majd hisznek benned; másokon tudtál segíteni s magadon nem tudsz! — Jézus a nagy fájdalmat és gúnyolódást szó nélkül tűrte. Ellenségeire nem haragudott, hanem imádkozott: — Atyám! bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. A keresztfa alatt állott Mária, az édesanya, és mellette János, a tanítvány. Keservesen sírt Mária; nem tudta megérteni: miért ítélték halálra fiát? Mit vétett? És miért engedi Isten ezt az igazságtalanságot? Jézus szeretettel nézett le édesanyjára. Nem beszélt, de szemének tekintetéből Mária kiolvasta a feleletet. Majd összeszedve utolsó erejét, így szólt: — Édesanyám, ne sírj, ezután János lesz a te fiad. — Jánosnak pedig ezt mondta: — Ezután az én anyám lesz a te édesanyád. A fájdalom és szenvedés megtörte Jézus testét, de lelkét nem. Utolsó sóhajtása is ez volt: — Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! — Úgy halt meg, mint Istenországának hűséges munkása, mint igaz ember, aki példát adott követőinek: így éljetek. Jézus feje fölé Pilátus négy betűből álló latin felírást helyeztetett: I.N.R.I. Ez azt jelenti: Názáreti Jézus, a zsidók királya. „Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek" (Lukács 23:34) ... „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet" (Lukács 23:46). * Fájó szívvel emlékezünk, jó Atyánk, a mi tanítómesterünk halálára. Vigasztalj meg minket és add, hogy a reá való emlékezés buzdítson minket az ő követésére. Tanuljuk meg tőle Istenországáért élni, munkálni és áldozatot hozni. Ámen. 16. Jézus eltemetése .Márk 15:42—47 Jézus meghalt. Teste ott függött mozdulatlanul a keresztfán, A kereszt alatt összeroskadtan zokogott édesanyja. Mellette állott szomorúan János, a hűséges tanítvány. A keresztfa körül a bosszúállók és gúnyolódók serege. Győztek, Jézustól többé nem kell félniök. Most már nyugodtan ünnepelhetnek. A vallás törvénye nem engedte meg, hogy a kivégzett holtteste napnyugta után a kereszten maradjon. Amikor esteledett, Arimatiai József, a nagy tanács tekintélyes tagja, aki titokban Jézus tanítványa volt, elment Pilátushoz engedélyt kérni, hogy a názáreti próféta holttestét eltemethesse, A helytartó teljesítette kérését. József Nikodemus segítségével levette Jézus holttestét a keresztfáról, s miután lemosták, tiszta vászonba takarva egy közeli sírboltba temették. Azután egy nagy követ hengerítettek a sír nyílására, majd csendben imádkoztak, és elmentek. Jézus teste valahol Jeruzsálem területén jeltelen sírban pihen, lelke pedig az örökkévalóság hazájában él. Ellenségei azt hitték, hogy testével együtt megölték tanítását is. De csalódtak. Ami igazság, nem pusztulhat el. Jézus tanítása Istenországáról tovább élt tanítványaiban és követőiben. Jézus a mi tanítómesterünk, aki arra hív minket, hogy kövessük őt, legyünk az ő tanítványai. , ,,Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el" (Lukács 21:33). Jó Istenünk, gondviselő Atyánk! Köszönjük neked ami prófétánkat, a názáreti Jézust. Ö a mi számunkra út, igazság és élet. Segíts minket, hogy bátran törekedjünk mindig az általa kitűzött cél felé: Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. Legyünk méltó tanítványai és igaz hirdetői az ő evangéliumának! Ámen. JÉZUS EVANGÉLIUMA 17. A Hegyi beszéd Máté 5., 8., 7. rész; Lukács 6:17—19 „Betelt az idő, és egészen közel van már az Istenországa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban" — kezdette meg Jézus tanítását. Élőszóval tanított, legtöbbször a szabad ég alatt, mezőn, a tenger partján, piacon és ünnepnapokon az imaházban. Egyszerű, érthető nyelven beszélt, hogy mindenki megérthesse, A mindennapi életből és a természet világából vett történetek és hasonlatok segítségével magyarázta Istenországát. Ez a tanítási forma a példázat. Jézus nemcsak élőszóval, hanem életével is tanított. Ahogy beszélt, úgy is cselekedett. Hirdette, és saját életében meg is valósította Istenországát. A Hegyi beszéd Jézus első nagyobb tanítása. Jézus mikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és amint leült, odamentek hozzá a tanítványai, leültek köréje, s a sokaság is körbe letelepedett. így a dombról Jézus mindenkit láthatott és tanítását is hallhatta mindenki. Ezért nevezzük ezt az első tanítását Hegyi beszédnek. Ez a tanítás olyan, mint egy ajtó: bevezet Jézus evangéliumának világába. Ha jól megértettük azt, amit ebben a tanításban, mond, minden későbbi tanítását könnyen meg fogjuk érteni, s ez nagy örömet és lelki gazdagodást fog jelenteni számunkra. A Hegyi beszéd főbb részei a következők: A kilenc boldogság Máté 5:1—12; Lukács 6:20—24 Valaki megkérdezte Jézustól: — Kik a boldog emberek? Kiket illet Istenországa? — Jézus így felelt neki: — Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa. — Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. — Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. — Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. — Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. — Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent. — Boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak neveztetnek. — Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. — Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok azért, hogy jutalmatok bőséges a mennyekben, mert így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek. Ez a kilenc boldogság, első olvasásra, különösnek tűnhetik. Jézus ugyanis a boldogságot nem ott találja, ahol az emberek általában keresik: a vagyonban, a hatalomban, dicsőségben. A boldogság az Isten akaratának megfelelő élet gyümölcse. Boldog , az az ember, aki szereti Istent és embertársait, s építi itt a földön Istenországát. „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent" (Máté 5:8). Gondviselő Atyánk! Teremts bennünk tiszta szívet, hogy mindig láthassunk téged! Segíts minket, hogy követhessük Jézus tanítását s ezáltal megszabaduljunk mindattól, ami rossz és nem méltó hozzánk. Erősítsd bennünk a szeretetet, hogy boldogok lehessünk és másokat is boldogokká tehessünk! Ámen. Jézus tanítványa Máté 5:13—16 Jézus, miután elmondotta a kilenc boldogságot, tanítványaira nézett, és így szólott: — Ti vagytok a föld sója. Amint az ételbe tett só megízesíti azt és megvédi a romlástól, úgy igyekezzetek jobbá tenni az életet és megőrizni a gonoszság romlásaitól. — Ti vagytok a világ világossága. Bennetek felgyűl Istenországa fénye. — Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat. A régi és az új törvény Máté 5:17—48 A régi törvény: a Mózes nevéhez fűződő törvény. Új törvény: a Jézus törvénye, az evangélium. A régi és az új törvény két világot jelent. Ezt a két világot hasonlította össze Jézus. Mózes törvénye azt tanítja, hogy „ne ölj", mert aki öl, azt büntetésképpen szintén megölik. Jézus törvénye nemcsak hogy megtiltja az ölést, hanem elítélendőnek tartja még azt is, aki haragszik az ő felebarátjára vagy gúnynévvel illeti. A harag rossz tanácsadó! Ebből származik a legtöbb baj, ellenségeskedés és háború. Irtsuk ki hát a haragot, a gyűlölködést az emberek szívéből, és akkor nem lesz szükség többé a régi törvényre. Mózes törvénye azt tanítja, hogy hamisan ne esküdjél. Jézus törvénye nemcsak tiltja a hamis esküt, hanem azt kívánja, hogy egyáltalában ne esküdözzünk. Isten nevét ne vonjuk bele a mi kicsinyes perpatvarainkba. Legyen elég a mi állító vagy tagadó kijelentésünk. Mózes törvénye kimondja, hogy „szemet szemért, fogat fogért". Ez azt jelenti, hogy mindent ugyanolyan módon kell megtorolni. Jézus ezzel szemben azt tanítja nekünk, hogy a gonosznak ne álljunk ellene gonosszal. Jóval győzzük le a rosszat! Ezt kívánja a jó Isten. Mózes törvénye azt tanítja, hogy „szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet". Ezzel szemben Jézus azt parancsolja, hogy ne csak felebarátainkat, hanem ellenségeinket is szeressük. Törekedjünk jók, igazak, tökéletesek lenni, mint a mi mennyei Atyánk. Az ilyen ember nemcsak a felebarátját szereti, hanem ellenségét is, hiszen tudja, hogy egy Atyának a gyermekei. A régi törvény az ember életének alacsony, szegényes állapotát jelenti. Ebből akarja Jézus kivezetni egy fejlett életformába: az Istenországába. Itt a régi törvény helyét az új foglalja el, a szeretet törvénye. Az új törvény által tökéletesedik lassan az ember Isten fiává és a föld Istenországává. A jó cselekedet Máté 6:1—4 Minden ember Isten gyermeke. Testvérek vagyunk mind, akiknek kötelessége a felebaráti szeretet gyakorlása. Az éhezőnek kenyeret adunk. A szomjúhozónak vizet. A mezítelent felruházzuk. Jót cselekszünk az arra szorulóval. Segítünk mindenkin. Jézus erre azt mondja, hogy ez mind helyes és jó. Csak ne azért tegyük, hogy vele dicsekedjünk. Ne várjunk érte köszönetet! Ne hirdessük ország-világ előtt! Ne tudja a mi bal kezünk, mit cselekszik a jobb kezünk! Elég, hogyha a jó Isten tudja, hogy az ő gyermekeiről nem feledkeztünk meg. Elég, hogyha a lelkünk megnyugtat minket: ez a mi igazi jutalmunk. Milyen kincseket gyűjtsünk? Máté 6:19—21 Jézus szegény emberek gyermeke volt. Nem is vágyott soha gazdagságra. Tanítványait is figyelmeztette; „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is." A világ gazdagság és a vagyon szeretete anyagiassá és önzővé teszi az embert, kiöl a leiekből minden nemes indulatot. Aki viszont lelki kincseket gyűjt, igyekszik azt másokkal is megosztani, s akkor igazán boldog, amikor látja, hogy embertársai is a lelkiekben gyarapodnak. Mások megítélése Máté 7:1.5 Gyakran megtörténik, hogy az emberek egymást megszólják és elítélik. A mások hibáját hamar észrevesszük, a magunkét pedig takargatjuk. Jézus szerint ez helytelen, Isten gyermekéhez nem illik, „Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?" A szálka: a kis hiba. A gerenda: a nagy hiba. Jézus arra figyelmeztet, hogy előbb vessük ki a gerendát a saját szemünkből, s azután gondoljunk arra, hogy a mi atyánkfiának a szeméből a szálkát kivessük. S még akkor is legyünk kíméletesek ítéletünkben, mert nem tudjuk, mikor esünk mi is hasonló hibába. A Hegyi beszéd összefoglalása A jó Isten azt akarja, hogy gyermekei állandóan tökéletesedjenek, egymással békességben és szeretetben éljenek. „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjetek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." Minden ember élete legyen összhangban a jó Isten akaratával, így lesz az ember istenfia és munkatársa; ez a föld pedig Istenországa. A Hegyi beszéd a tiszta jézusi vallás foglalata: ez az unitárizmus alapja. Aki ezt nem tartja be, vétkezik önmaga, embertársai és Isten ellen. Az ilyen hasonlít a homokra házat építő emberhez. A homokra épült ház előbb-utóbb összedűl. Aki pedig megtartja és cselekszi, hasonlatos a kősziklára építő emberhez. A kősziklára épült ház szilárd, sohasem omlik össze! „Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes ... Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Máté 5:48; 7:21), Jó Istenünk! Köszönjük, hogy elküldötted Jézust, az emberek iránti szereteted evangéliumának hirdetésére. Köszönjük, hogy általa minket is elhívtál a te országod építésére. Segíts minket, hogy hűséges tanítványai lehessünk Jézusnak, Az ő tanítása által törekedjünk a tökéletességre és akaratod szolgálatára. Ámen. 18. Az Isten lélek János 4:1—42 Jézus tanítványaival Szamariában, Szikár városa mellett, egy forráshoz érkezett. A forrást Jákob kútjának hívták. Ebből látták el a várost ivóvízzel. Jézus a kút mellett leült egy fa árnyékába pihenni. A tanítványok pedig elmentek a városba élelmet szerezni. Éppen akkor jött oda egy szamariai asszony vízért. Jézus vizet kért tőle. Az asszony csodálkozva felelt: — Hogyan kérhetsz tőlem inni zsidó létedre, hiszen én szamariai vagyok. A zsidók nem szólnak hozzám, megvetnek minket. — Jézus hosszasan elbeszélgetett az asszonnyal. Elmondotta, hogy Istenországa elközelített, de az emberek csak akkor léphetnek be ebbe az országba, ha megváltoznak és hisznek az evangéliumban. Az embernek szeretnie kell Istent és embertársát. Embertársában testvért kell látnia, mert mindnyájan egy Istennek a gyermekei vagyunk. A gyűlöletnek és az elválasztó falaknak el kell tűnniök, hogy az emberek egy nagy testvériségbe egyesülhessenek. A szamariai asszony csodálattal hallgatta Jézust, ilyen tanítást még nem hallott. Szolgálatkészen nyújtotta vizeskorsóját, majd leült Jézus lábaihoz, s hallgatta tovább az evangéliumot. Amikor Jézus befejezte tanítását, a szamariai asszony így szólott hozzá: — Uram, látom, hogy te próféta vagy, mondd meg nekem, hol lehet Istent imádni? A zsidók azt hirdetik, hogy csak Jeruzsálemben; a mi népünk itt a Garizim hegyén imádja az Istent. — Jézus erre így felelt; az Isten lélek, mindenütt jelen van, és bárhol lehet imádni. Nem az a fontos, hogy hol imádják, hanem hogy bízó lélekkel, őszintén és igazságban imádjuk. Az asszony megértette Jézust, és hazatérve boldogan beszélte el a városbelieknek a názáreti prófétától hallott tanítást. * ,,Az Isten lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk" (János 4:24). Gondviselő Atyánk! Vágyunk találkozni veled, mert te vagy a mi oltalmunk és segítségünk. Add, hogy érezzük mindig közelségedet. Legyünk hívek munkánkban és vigyázok a kísértésekkel szemben. Járjunk mindig teelőtted jó lelkiismerettel, nemes magaviselettel és igaz szeretettel. Imádjunk téged mindig lélekben és igazságban. Ámen. 19. Az első nagy parancsolat Márk 12:28—34 Az írástudók között voltak olyanok is, akiknek szívét megragadta az evangélium, és szerettek volna Istenországának részesei lenni. Nyíltan nem mertek hozzá csatlakozni, de titokban felkeresték, és elbeszélgettek vele. Jézus szeretettel fogadta őket, mert látta, hogy érdeklődésük őszinte. Jézus utolsó jeruzsálemi útja alkalmával történt. A templomban tanított. Hallgatói között ott állott egy írástudó is, aki nagy-figyelemmel hallgatta tanítását. Amikor a sokaság már eloszlott, megszólította Jézust: — Mester, mondd meg nekem, valamennyi parancsolat közül melyik a legfőbb? Jézus rátekintvén, megkedvelte az írástudót, mert látta, hogy vágyik az igaz életre, és így felelt neki: — Minden parancsolatok között ez az első: Az Úr, a mi Istenünk, egy Isten. —- Az írástudó elgondolkozva hallgatta, majd így szólt: — Értem, Mester, hogy a mi Urunk, Izrael Istene egy. Ezt tanítja a Tízparancsolat is. A szamaritánusok is egy Istent imádnak. De a pogányoknak sok istenük van. Ki hát az egy igaz Isten? — Nem érted-e — felelte Jézus —, hogy nincs más Isten, csak egy. Ö az egyetlen, kívüle nincs más. Ö nemcsak a mi Istenünk, hanem minden népeké. Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Szeressed azért Őt, az egy Istent teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből! Az írástudó megértette Jézus magyarázatát, és így szólt: — Igazad van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, sokkal több az minden áldozatnál. Az írástudó bár felismerte az evangélium igazságát, de nem lett Jézus tanítványa, eltávozott. Jézus ezt mondta neki: — Nem vagy messze az Istenországától. Jézus tanított meg minket arra, hogy csak egy az Isten, aki az egész világ Ura és minden ember Atyja. Ehhez a tanításhoz mindig hívek maradtunk. Ezért neveztek minket egyisten-hivőknek, unitáriusoknak. ,.Az Úr, a mi Istenünk, egy Úr. Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből" (Márk 12:29—30), Jó Istenünk, gondviselő Atyánk!. Milyen jó tudni, hogy te vagy egyedül a mi teremtő és gondviselő Atyánk. Téged szeretni, ez a mi életünk legfontosabb parancsolata. Segíts minket, hogy mindig megtarthassuk ezt a törvényt, s ezáltal jó gyermekeid lehessünk. Ámen. 20. A tékozló fiú Lukács 15:11—32 Jézustól gyakran kérdezték: — Magyarázd meg nekünk, milyen az Isten? — Ö pedig a legszebb példázatával a tékozló fiúval felelt erre a kérdésre. Élt egyszer egy édesapa, akinek két fia volt. Egyformán szerette mind a kettőt. A nagyobbik fiú komoly, nyugodt volt, szinte érett embernek tűnt. Tisztelte atyját, szorgalmasan dolgozott, a templomba eljárt, a vallás parancsait teljesítette, de a mások baján nem indult meg a szíve. Testvérét látszólag szerette, de érte áldozatot hozni nem lett volna képes. A fiatalabbik másfajta volt. Az ifjúság minden vágya, szenvedélye és kedvessége megvolt benne. Apjával szemben szeszélyes volt, dolgozni nem nagyon szeretett. A munkánál inkább kedvére való volt a haszontalan időtöltés. Szép ruhákban szeretett járni, hogy különbnek lássék a többinél. A templomban csak ritkán mutatkozott. Édesapjának figyelmeztetése és testvérének dorgálasa nem fogott rajta. Egy napon a fiatalabbik fiú így szólt atyjához: — Apám! Add ki nekem az örökségrészt, mely engem illet. — Ezek a szavak fájdalmat okoztak az édesapának. Fia kérésére nem felelt. Egy ideig egyikük sem beszélt erről a dologról. A fiú komor lett, elvesztette vidámságát. Az apa még jobban szenvedett, nem tudott belenyugodni abba, hogy elveszíti kisebbik fiát. De végül is engedett. Kiadta a kisebbik fiának járó vagyonrészt. Az ifjú pénzzé tett mindent, és szó nélkül elhagyta az otthont. Az édesapa attól a naptól kezdve még szomorúbb lett. Sajnálta könnyelmű, engedetlen fiát, de egy pillanatra sem mondott le arról, hogy egyszer visszatér. Az ifjú idegenben, léha barátaival vagyonát hamar felélte. Dolgozni nem szeretett. Barátai cserbenhagyták. Szerencsétlenségére éhínség is támadt azon a vidéken, és ő arra ébredt, hogy éhezik. S hogy éhen ne pusztuljon, beállott disznópásztornak, mert más munkát nem kapott. Néha, mikor erőt vett rajta az éhség, a disznók eledeléből evett. Ekkor magába szállt, megbánta- üres, emberhez nem méltó életét. Súlyosan tévedett, és ezért most méltóképpen bűnhődik. Elhatározta, hogy hazamegy és bocsánatot kér édesapjától. Szorongó szívvel indult haza és érkezett meg az elhagyott otthonba. Az apja már messziről meglátta őt, megszánta, eléje ment, és megcsókolta, A fiú ekkor így szólt hozzá: — Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. — Az édesapa megbocsátott neki, és visszafogadta szeretetébe. Megparancsolta szolgáinak, hogy fiát öltöztessék a legszebb ruhába, azután készítsenek ünnepi lakomát, mert a fia, aki meghalt, feltámadott, aki elveszett, hazatért. A tékozló fiú megtalálta magát; kibékült önmagával és édesapjával, és most elindult, hogy jóvá tegye mindazt, amit eltékozolt. Az édesapai szeretet megtalálta és hazahozta a fiát. A jó Isten olyan mihozzánk, mint az édesapa tékozló fiához. Ha megbánjuk hibáinkat, megváltozunk és visszatérünk a helyes útra, megbocsát nekünk, és szeretetével elősegíti megjavulásunkat. „Az Isten szeretet. Mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen" (1János 4:16; 2Péter 3:9). * Jó Istenünk! Te vagy a mi gondviselő Atyánk, akitől ha eltávozunk, életünk olyan lesz, mint a tékozló fiúé. Adj erőt nekünk, hogy tudjunk önmagunkhoz méltóan élni és akaratodnak engedelmeskedni. Ámen. 21. A gonosz szolga Máté 18:21—35 Péter kérdésére, hogy hányszor bocsássak meg az én felebarátomnak, ha vétkezik ellenem, Jézus a gonosz szolga példázatával felelt. Hasonló az Istenországa a királyhoz, aki számadást akar tartani az ő szolgáival. Az egyik sok pénzzel tartozik a királynak, s mivel az nem tudja megadni, elrendeli, hogy vegyék el tőle minden vagyonát és egyenlítsék ki a tartozást. A szolga könyörgésre fogta a dolgot mondván: — Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked! A király megsajnálta szolgáját, és elengedte adósságát. A szolga hálálkodva indult haza, s útközben találkozott egy társával, aki egy kevés pénzzel tartozott neki. — Fizesd meg, amivel tartozol! — kiáltott rá haraggal, s mivel az nem tudott fizetni, a bíró elé hurcolta és börtönbe vettette szerencsétlen társát. Amikor a király értesült az esetről, magához hivatta a gonosz szolgát, és így szólt hozzá: — Gonosz szolga, elengedtem tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Jézus embertársainkhoz való viszonyunkban Isten szeretetéből indul ki. Amint Isten megbocsátja vétkeinket, ha javulási szándékunkkal hozzátérünk, azonképpen legyünk készek mi is felebarátainknak megbocsátani, ha a megbánás készségével fordulnak hozzánk. A megbocsátás készsége nélkülözhetetlen egymásközti viszonyunkban, gyakorlása nélkül a békesség nem tartható fenn. „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" (Máté 6:12). Jó Isten, édes Atyánk! Számunkra te vagy a szeretet fa forrása. Adj erőt szívünkbe a megbocsátásra, valahányszor felebarátaink megbánó szeretettel közelednek hozzánk. Ámen. 22. A mustármag, kovász és az elvetett mag példázata Márk 4:26—33; Máté 13:31—33 Istenországa erejéről és növekedéséről így tanított Jézus. Hasonlatos Istenországa a mustármaghoz, amely valamennyi magnál kisebb. Az ember elveti a földjébe, kikel, és amikor felnő, minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Még az égi madarak is fészket rakhatnak ágaira. Ilyen Istenországa is. Ha szívünkbe fogadjuk Jézus tanítását és gondosan ápoljuk, egész életünket átható erővé növekedik. Istenországa hasonló a kovászhoz. Ha az asszony meleg vízben feloldja és a lisztbe dagasztja, megkeleszti azt, hogy kenyeret lehessen sütni belőle. Ilyen Istenországa gondolata is. Kovásza az emberi élet tökéletesedésének; ahol meghódítja a szíveket, ott igazabbak és jobbak lesznek az emberek, békésebb és boldogabb az élet. Istenországa úgy növekedik, mint a földbe vetett mag. A mag kihajt és felnő, először szárba szökken, azután kalászt hajt, mely később szemmel telik meg. Mihelyt a kalászok megérnek, az ember learatja, mert az aratás ideje elérkezett. A magvetés és aratás Isten és ember közös ügye. Az ember elveti a magot, ápolja a vetést, Isten pedig arathatóvá érleli azt, így növekedik Istenországa is. Lelkünkbe hull Isten törvényének egy-egy magja. Az ember szeretettel védi, ápolja és imádkozik érte, mint a földműves a zsenge vetésért. De Isten is védi, növeli, érleli. így bontakozik ki a lélekben Istenországa, mint az Isten és az ember közös munkájának gyümölcse. „Istenországa már közöttetek van!" (Lukács 17:21) * Istenünk, gondviselő Atyánk! Mi a te gyermekeid vagyunk, és akaratodat kívánjuk szolgálni. Segíts minket, hogy fogadjuk be szívünkbe Istenországa gondolatát. Ápoljuk és tegyük életünk irányító erejévé, hogy általa legyen jobb és boldogabb a mi életünk. Ámen. 23. A magvető Márk 4:1—20 A földműves kiment vetni. Szórta a magot. Hullott a jó földbe, az útszélre, a köves helyre és a tövisek közé is. Az útszélre esett magot elkapdosták a madarak, A köves helyre esett mag hamar kikelt, de nem tudott mély gyökeret verni, s a forró nap rövid idő alatt kiszárította. A tövisek közé esett mag is kikelt, de a tövisek elfojtották. Termést csak a jő földbe esett mag hozott. A tanítványok arra kérték Jézust, hogy magyarázza meg a példázat értelmét. Ö teljesítette tanítványainak kérését. A magvető az a személy, aki minket igazra, jóra és szépre tanít. Az elhintett mag: Isten törvénye, amely által jó és igaz emberek lehetünk. A föld, mely a magot befogadja, az ember lelke. Az útszélre esett mag az olyan lelket jelenti, mely nem hallgatja meg a jó Isten törvényét. Kemény és közömbös, hasonlít az úthoz, amelyben a növény nem tud gyökeret verni. A köves föld az olyan lelket jelenti, mely meghallgatja a jó Isten törvényét, befogadja azt, de mihelyt érette dolgozni kell és megpróbáltatást vállalni, hamar elfelejti. Az ilyen lélekben a jó Isten törvénye nem tud gyökeret verni. A tövises föld az olyan lelket jelképezi, amely: meghallgatja és befogadja a jó Isten törvényét, d


Serzői jog Unitárius Portál
Minden jog fenntartva.


Kategória: Hitoktatás
Cimkék: Semmi
Könyvjelző: Share/Save/Bookmark

[ Vissza ]



______________________________________________________________________________________________________________

Virtuális Unitárius Közösség UniGyűrűje
[ Előző | Gyűrű főoldala | Feliratkozás | Véletlenszerű oldal | Következő ]


 

Unitárius Háló
(VUK)

Unitárius
Kereső

Unitárius
Képtár

Unitárius
Linktár

Unitárius
Média

Unitárius
Napló

Unitárius
Naptár

Unitárius
Társalgó

UniPédia


freestat.hu


Az oldalon található termék- és cégelnevezések tulajdonosaik védjegyoltalma alá eshetnek.
A közzétett hírek és hozzászólások szerzőik tulajdonai, minden más tartalom: © 2002-2010 Magyarországi Unitárius Egyházé.

googlePR.hu - ingyenes PageRank


Weboldalunk hírei a backend.php és az ultramode.txt fájlokkal is elérhetőek.
**

You can syndicate our news using the file backend.php

Distributed by Raven PHP Scripts
New code written and maintained by the RavenNuke™ TEAM


(Original PHP-Nuke Code Copyright © 2004 by Francisco Burzi)
oldal generálása: 0.61 másodperc


:: fisubsilver shadow phpbb2 style by Daz :: PHP-Nuke theme by coldblooded (www.nukemods.com) ::