Ú J É V I    Ü Z E N E T

„Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok…
Én azonban és az én házam népe az Úrnak szolgálunk.”
/Józsué könyve 24. részének 15. verséből/

Kedves Híveink!

Isten és emberszolgálatunk, egyházunk életének munkálása újabb határkövénél tartott számadásunkba az eredmények és sikerek felett érzett öröm és boldogság mellé keserű fájdalom is vegyül. Egyházunk elveszítette főpásztorát, Rázmány Csaba püspököt, valamint Kelemen Miklós lelkészt. Mindketten az Urat szolgálták a kiszabott esztendők során, azt a küldetést, hivatást teljesítve, amit évtizedekkel ezelőtt választottak. Az ő elköltözésük okozta fájdalom mellé párosul nem egy hívünk családtagjának elvesztése is.

Istenbe vetett hittel kellett vállalni még sok mindent az elbúcsúzó esztendő során, de a bibliai szenvedő, Jób szavaival csak azt vallhattuk mi is, hogy ha a jót elvettük Istentől, a rosszat milyen jogon utasíthattuk volna vissza, hiszen életünknek ez a teljessége.

 Egyházi folyóiratunk, rádiós adásaink tanúsága szerint, lelkészeink beszámolói, valamint főhatósági összejöveteleink emlékeztetői, jegyzőkönyvei alapján sikeres egyházépítésről adhatunk számot, természetesen megfogalmazva a termékenyítő elégedetlenséget is, hogy még nagyon sok elvégezni való vár gyülekezeteink, egyházvezetésünk életében. Hisszük, hogy híveink és vezetőik, mindannyian, egyet akarással az Úr 2010. esztendejében is egyházunk szolgálatát választják továbbra is. Mint ahogy az életünk más területén is, úgy egyházi életünkben is nehezebb időkre lehet számítani. Ennek sokszor hangulatromboló részletezésére nem szükség kitérni, mert mindnyájan megtapasztaljuk.

Nem tudjuk, hogy mit rejteget az új esztendő sem egyéni, sem közösségi életünkben. De arra vállalkoznunk kell, hogy álmaink, terveink, céljaink mindenképp legyenek, mert ezek lesznek küzdelmeink, cselekvéseink, alkotásaink mozgató rúgói. Mindig igaz marad sok egyéb mellett Madách Imre megfogalmazása : „A cél voltaképp mi is? / A cél, megszűnte a dicső csatának, / A cél halál, az élet küzdelem, / S az ember célja e küzdés maga.”

Az új esztendő tennivalóit felvállalva azzal a határozott, Józsué által megfogalmazott, nekünk ajánlott elszántsággal, miszerint házunk népével, unitárius híveinkkel és szimpatizánsainkkal az Istent szolgáljuk, egyházunk jövőjének biztos fundamentumát erősítjük.

Jékely Zoltán : Pogány imaszándék című versének befejező sorai sokunk számára biztatóak lehetnek : „… imádkozzunk köveknél, / könyörögjünk kutaknál, / fohászkodjunk nagy fáknál / erdőn, mezőn; / s ne átalljunk térdreborulni / a könnyektől súrolt lépcsejű,/ tiszta, fonnyadt liliom-illatú / templomokban!”

Kedves híveinknek, világi és lelkészi vezetőinek az új esztendő ünnepélyes köszöntésének óráiban hétköznapi dolog lenne irányvonalakat megrajzolni, útmutatások terhével előhozakodni, hiszen mindannyiuknak, akik vállalták a közösségünkhöz való tartozást, a gyülekezeteink vezetését, irányítását, meg voltak és vannak egyházépítő terveik, álmaik.

Inkább biztatni akarunk mindenkit és önmagunkat kitartásra, helytállásra, munkára. Úgy érezzük, hogy lendületet ad az új évben ez a „Fohász”: „Hogy kedvük teljék / bennem az igazaknak, / add, Uram, legyen / szívem gazdag asztag, / legyen vigasza / ezernyi gond s panasznak, / ütlegelője szüntelen a gaznak, / s mit magát csapdosva egyre áhít, / tedd, hogy elvigye néped / a fényesség kapujáig.” (Győre Imre verse). És a „Vágyak netovábbja” című vers üzenetével biztassa Istennek unitárius népe önmagát, mindenki, aki megérte ez új esztendő hajnalhasadását, és Isten kimérte, kiméri életének újabb mérföldkövét :

„ Adj nekünk, Úristen, / Egyszerű lakot, / Napkeletnek néző / Vidám ablakot, / Nehány fát, virágot / A kis ház körött, / S tisztes szegénységhez / Kedvet, örömöt. / Friss, jóegészséget, / Munkához erőt; / Add, hogy ne hajlongjunk / Dölyfösök előtt. / Aggódva ne csüggjünk / Változó kegyen; / Jóltevőnk és gondunk / Egyképp ne legyen! / Adj kevés barátot, / De ki minket ért / S velünk együtt buzdul / Szép eszményekért. / Add másnak a hívság / Rangos címeit, / Nekünk add a jóknak / Hálás szíveit./ Adj ajkunkra nótát / Tréfát, nevetést, / Bátor küzdő sorsban / Megelégedést. / Sír fagyát legyőző / Nagy hit melegét! / - Soha ne adj többet, / Nekünk ez elég.” (Kozma Andor verse)

Adja az Isten, hogy sok áldás legyen híveink, lelkészeink, mindenki családja életén, munkáján, törekvésein, vállalt szolgálatán. Áldja meg az Isten templomainkat, imaházainkat, híveink, lelkészeink hajlékait. Kevés könnyet és nehézséget tartogató, eredményes, sikeres, örömökben, beteljesülésekben gazdag, boldog új esztendőt kívánunk.

Budapest, 2009. december 31.

Atyafiságos tisztelettel :

Elekes Botond -  Balázsi László

főgondnok -   püspökhelyettes-főjegyző